Just Punk

Raymond Jhon Pepperell, vagyis East Bay Ray, akinek a pörgős, felkavaró, riffjei feltúrbózva egy kis „spaghetti westernnel”, surf rockkal, és pszichedelikus garázszenével, még mindig szenzációsan játszik a Dead Kennedys gitárosaként. Rajta keresztül találkozik a tiszteltteljes a tiszteletlennel, ez az ember alkotta meg a hardcore punk csontvázát, majd zúzta össze egy csapással. Kemény szolgálatot tesz punk gitárosként.

 A Punknews riportere Jhon Gentile beszélt Ray-el az elmúlt hónapok három live show-járól és a zenész történetéről.

Az első kérdés, ami mindenkit foglalkoztat „honnan jönnek ezek a szenzációs élő showk”?

Sok élő shown mentem már keresztül. A probléma, a jó felvétel elkészítése. Volt már nem is egy rossz felvételem. Néhány közülük csak basszus és dob, de én szeretem őket, mert a miénk.

Az évek során az emberek videókazettákat és digitális fájlokat küldtek nekem – több mint 30 dobozzal van otthon. Átfutva őket az ugrott be, hogy a mostaniak azért hangoznak ilyen jól, mert ez a három felvétel rádió műsor volt.

Mi ellentétben Bob Dylan-nel nem teszünk közzé olyan felvételeket az oldalunkon, melyeknek a minősége nem megfelelő. Azok a felvételek nagy valószínűséggel gyűjtőké lesznek.

Ray te Oakland-en születtél ugye?

Igen ott, de a külvárosban nőtem fel 20 percre délre. Apukám Oakland-ben dolgozott és mikor én és a tesóm idősebbek lettünk csak a lemezkiadó boltokba és zálogházakba jártunk, semmi másért. Olyan helyekre jártunk, ahol Curtis Mayfield típusú felvételek voltak.

Mit csináltak a szüleid?

Apukám értelmiségi dolgozó volt egy alumínium gyárban, anyukám pedig könyvtáros. De apa művész is volt és egy kis kereskedést működtetett a ház mögött. Szobrokat és két független filmet csinált. Öt vagy hat családtaggal a hátsókertben forgattak.

A szüleim nagyon aktívak voltak politikailag, a red-lining ellen dolgoztak. A red-lining egy olyan folyamat volt, amiben a biztosítók és a jelzáloghitelező cégek nagyobb kamatot számoltak fel bizonyos környékeken. Ez a diszkrimináció főleg feketéket érintett és a szüleim ez ellen harcoltak.

Apa nagyon szerette a delta blues-t, Duke Ellingon-t és Count Basie-t, ez tagthatatlanul is hatással volt rám. Amikor kicsik voltunk elvitt engem és a bátyámat, hogy lássuk Lighting Hopkins-ot. Nem teljesen tudtam, hogy mit nézek pontosan, de a mai napig emlékszem a koncertre.

Láttad a korai Rolling Stones-t is játszani, ha jól tudom, igaz?

Egy barátom a testvérem és én rábeszéltük apát, hogy nézzük meg egy koncertjüket. A késő 60as korai 70es évek körül lehetett. Minden amire emlékszem, az az energia. Nagyon izgalmas volt és elég inspiráló ahhoz, hogy utána gitárleckéket vegyek.

Ha jól tudom a Piper at the gates of Dawn című Pink Floyd szám is hatással volt rád, ugye?

Nem voltam oda a korra jellemző zenékért. Nem vagyok nagy heavy metal fan. A főiskola alatt, Jimi Hendrix-et, the Beatels-t és Rolling Stones-t hallgattam, de a Piper at the gates of Dawn volt a legnagyobb mind közül. Voltak idősebb srácok a főiskolán és a szomszédságban is, akikkel tudtam ezeket a számokat hallgatni. A Tower of Power egyik trombitásával egy helyen nőttünk fel.

Úgy tudom, hogy a The Weirdoes volt az első punk előadás, amit láttál.

San Franciscoban volt, a Fab Mab-ben. Emlékszem, hogy a kis szőrök égnek álltak a tarkómon és ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy mit akarok csinálni… egy punk banda alapítása lett a célom innentől kezdve.

A Dead Kennedys tagok minden szülője támogatóan állt ahhoz, amit csináltok?

Az én szüleim támogattak, ők fizették a gitárleckéimet is, amikor kicsi voltam. Volt egy bátyám és egy nővérem, akiktől elvárták, hogy hangszeren játszanak. A nővérem ügyes volt, de a bátyám aki klarinéten játszott, nem szerette egyáltalán és úgy tudom ,hogy szándékosan hamisan játszott, hogy ne kelljen folytatnia. Így rám már nem erőltették, hogy hangszeren tanuljak, ezért mikor magamtól kértem, hogy csinálhassam több mint boldogok voltak. Amikor apukám fiatalabb volt, hátra osont a klubbokban, hogy lássa Count Basie-t és Duke Ellington-t. Abban az időben szigorú szegregáció volt, de mivel még csak tinédzser éveiben járt, így „kisállatnak volt titulálva”.

Mire emlékszel a Skateboard Party show felvételéből?

Egy nagy előszobára Németországban. Egy rádióműsor volt egy állami rádióállomáson. Úgy rémlik, hogy kazettára tették a dalt, bementünk egy stúdióba, ahol visszahallgattuk, majd finomhangoltunk a mixet az előadásra. Punk rockot nem könnyű mixelni! Az egész agresszió és harag. A gitár és a hang áll a középpontban és nagyon agresszívek, nagyon nehéz mixelni őket!

Ray, nagyon nagy rajongód vagyok. Nagyon szerettem az East Bay Ray és a Killer Smiles lemezt. De szintén nagy rajongója vagyok Jellonak is. Tudom, hogy ti srácok nem nagyon jöttök ki egymással, szóval mint mindkettőtök rajongója, mit kéne tennem?

Nos, a legtöbb ember nem tudja mi történt. Gyakorlatilag az Alternative Tentacles elragadta tőlünk 76 ezer dollárral. Persze Biafra egy elég nagy média közszereplő. Nagy hatalma van és ezért az emberek nem tudják elhinni, hogy ez történt. De ő is egy ember és igazából nem számít. A The Beatles perel valakit, a The Beach Boys szintén perel valakit. Kit érdekel? Csak a zene a lényeg.

Vannak trollok az interneten, akik arról beszélnek, hogy Klaus, DH és én soha nem írtunk egy dalt sem. Ez egy hatalmas hazugság. Fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek. Danzing a Misfits után solo karrierbe kezdett, Lou Reed pedig a Velvet Underground után. Iggy a Stooges-ban volt mielőtt ő is magánutakra tért át. Ez egyértelmű, hogy a Dead Kennedyes erőssége a dalírásnál a csapatban rejlett.

De ettől még elismered, hogy mindegyikőtök, Te, Klaus, DH és Biafra, az egész Dead Kennedys végtelenül tehetséges ember?

Oh persze. Biafra nagyon tehetséges. Csak kicsit nehéz vele együtt működni.

Egyéb hozzáfűzni való az interjúhoz?

A The Killer Smiles újra összeáll idén a Die Laughing Records-on keresztül. Szóval legyetek résen és hallgassátok!